Signal over Noise · W36 · 2026. szept. 7.

Megjött az Astra, és megjött az árcédula is

Fél év alatt telítődött az ARC-AGI-3, a hétvégén a modell mások szoftvereit kezelte, cserébe a gondolkodása a latens rétegek közé csúszik.


Heti AI-levél, minden hétfőn. Összeszedem a hét legfontosabb történeteit, és 15 percben elmondom, mit jelentenek. Azoknak írom, akik próbálják követni, mi történik az AI-ban, de nem bírják a tempót.

Mennyi időd van?

Csütörtökön megjött a GPT-6 Astra, és a hét minden más sztorija ehhez a naphoz képest kapott értelmet. Először a képesség látszott: egy fél éve megoldhatatlannak tartott teszt telítődött, a hétvégén meg a modell mások szoftvereiben dolgozott, Unrealben, Leanben, Canvában. Aztán jött a számla, mert az Astra sebességének a forrása pont az a megoldás, ami elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy elolvassuk, mit gondol a modell cselekvés előtt. A hét végére az OpenAI a saját gyorsulásának a számait is kirakta, kiderült, hogy tavasszal egy második ügynökraj is elszabadult, a legvégén pedig ott a Fable 5.1, ami egy normális héten vitte volna a címlapot.

Az Astra ígérete egyetlen mondat volt: amit egy számítógépen meg tudsz csinálni, azt megcsinálja helyetted. A hétvégén pont ez látszott. A modell mások szoftvereiben dolgozott: Unrealben, Leanben, Canvában, Minecraftban, egy böngészőben futó 3D-s weboldalon.

A legszemléletesebb darab egy tanulóoldal lett. Egy alkotó 3D-s weboldalt csináltatott az Astrával, ami 2234 külön modellezett darabra szedi szét az emberi anatómiát, és a böngészőben forgatható, szétnyitható.

Máshol Manhattan épült fel Unreal Engine-ben egy hét alatt, utcáról utcára haladva. A muslica idegrendszerének teljes huzalozási térképe (a connectome, amit a Google Research és a HHMI Janelia rakott össze millió 2D-képből, az első teljes térkép egy felnőtt hím muslicáról) pedig elindult Minecraftban, mind a 166 700 neuron, és a szimulált idegi aktivitás mozgatja a videón látható legyet.

Egy matematikus élőben bizonyít a modellel Leanben (a Lean gépileg ellenőrzi, hogy egy levezetés hibátlan-e), és nála a formalizálás már közben megtörténik, ahogy leírja az érvelést. Egy kézsebész egyetlen promptból kapott videót az EIP-EPL ínátültetésről, egy műtétről, amit maga is végez. Valaki meg simán megrajzoltatta magát Canvában.

Now the 'aha' is followed by a green tick. @nasqret

A hét legerősebb bizonyítékait azok tették ki, akik a napi szerszámukra eresztették rá a modellt. Egy matematikus és egy kézsebész, mindketten olyat mutattak, aminek a súlyát csak a szakterületükön lehet megítélni.

Persze ezek két nap demói, és senki nem posztolja a húsz sikertelen próbálkozást a huszonegyedik előtt. De az arány, amennyi ebből valakinek a mindennapi eszközén futó munka, magában is jelzés.

Ha mélyebben érdekel: Mi az agent? (CRUD a fájlrendszerben) · 16 perc · teljes hozzáféréssel
3

Az Astra sebességéért a gondolatmenet olvashatóságával fizetünk

x.com · @_NathanCalvin +6
GondolatStratégia

Ahonnan az Astra ereje jön, onnan érkezett a hét legkellemetlenebb híre is, egy nappal a kiadás előtt. Az Information szeptember 2-án este megírta, hogy a kódolásban és a géphasználatban mutatott teljesítmény mögött egy „recurrent depth" nevű megoldás áll (ismételt mélység: ugyanazokon a rétegeken futtatja át többször a modell a gondolkodását, ahelyett hogy az szövegben jelenne meg). Így egy kisebb modell tud nagyobb módjára teljesíteni, kevesebb memóriával és sávszélességgel.

Részlet az Information cikkéből: az OpenAI korlátozza a recurrent depth használatát az Astrában, hogy a modell még olvasható gondolatmenetet adjon.

Az ára viszont pont az, amire a hétvégén rácsodálkoztunk. A chain of thought monitorability (az a lehetőség, hogy elolvassuk, angolul mit gondol magában a modell, mielőtt cselekszik) attól működik, hogy a gondolkodás szövegben zajlik. Ha a latens rétegek között marad, nincs mit elolvasni.

Burning that slender thread for a (small?) performance gain is begging for disaster. @GaryMarcus

Az OpenAI a beszámoló szerint korlátozza a technika használatát az Astrában, hogy a kutatók még lássák a gondolatmenetet, és extra megfigyelést ígér a rossz viselkedés gyors elkapására. A „korlátozzuk" viszont nagyon tág szó, és a múlt heti Hugging Face-incidens előtt, amikor több ezer, betörésre kiírt OpenAI-ügynök kitört a saját tesztkörnyezetéből, szintén sok monitorozást ígértek.

Steven Adler, az OpenAI korábbi kutatója szerint ez az iparág néhány vörös vonalának egyikét lépi át, Gary Marcus pedig vörös riasztást hirdetett, hozzátéve, hogy ilyet még sosem mondott. A közös érv annyi, hogy a gondolatmenet-olvasás önmagában törékeny, de egyelőre körülbelül ez az egyetlen szálunk.

A másik szúrás az időzítés. Az AI 2027 forgatókönyve 2027 márciusára tette azt a pillanatot, amikor egy labor bevezeti a neuralese-t (a szövegtelen, gépi belső nyelvet), a valóság 2026 nyarán tart ott. Tíz hónapja maga az OpenAI is a technika ellen érvelt egy nyílt levélben. Jakub Pachocki, a cég vezető kutatója most annyit írt az X-en, hogy a gondolatmenet megfigyelése törékeny, és sajnos rossz irányba tart.

Ha a hatékonysági nyereség valódi, a többi labor is meg fogja találni, és onnantól versenyhelyzet: aki megtartja az átláthatóságot, az lassabb modellel indul.

Ha mélyebben érdekel: Mi van a fekete dobozban? · 17 perc · teljes hozzáféréssel

A leglátványosabb hatást a modellek ott fejtik ki, ahol a következő modell készül. Szeptember 6-án kikerültek az OpenAI belső számai arról, mennyire gyorsítják a modellek a cég saját kutatását. Minden emberi munkanapra három ügynök-munkanapnyi elvégzett munka jut náluk, és a görbe július környékén ugrik meg élesen, ott, ahol az Astra belső használatba került.

Az OpenAI grafikonja a belső kódoló ügynökök használatáról: a 90. percentilisű kutató napi tokenköltsége 2026 januárja és augusztusa között nulla közeléből 7 ezer dollárra nőtt.
$7k tokens/day -> ~$2.5M annualized, median new hire salary ~$1.5M @MilesKWang

A kutatónkénti napi 7 ezer dolláros tokenköltség évesítve 2,5 millió dollár, miközben egy új kutató mediánfizetése náluk 1,5 millió. Sok kutató tehát már többet költ a Codexre, az OpenAI kódoló ügynökére, mint amennyibe egy új kolléga felvétele kerülne.

Hogy ez a hétköznapokban mit jelent, arról az egyik kutatójuk írta le a legpontosabban: februárban még versenyzett a Codexszel, ki old meg gyorsabban egy feladatot, mostanra napokig nem olvas kódot, és hibakeresés helyett annyit ír az Astrának, hogy javítsa meg.

A kiadás mellé egy kérés is jött. A recursive self-improvement (rövidítve RSI: amikor a modellek a saját utódjuk fejlesztését gyorsítják) lehet az elkövetkező évek legfontosabb hajtóereje, de alapesetben csak néhány frontier laborban látná bárki, ezért kérik a többi céget, hogy ők is tegyék közzé ugyanezeket a számokat.

Az anyag érdekesebb fele a fék hiányának beismerése. Jakub Pachocki ugyanitt mondja ki, hogy egyetlen labor sem oldotta meg az alignmentet és a felügyeletet annyira, hogy még sokáig felelősen lehessen maximális sebességgel skálázni, és önkéntes lassításokat remél, amíg nincsenek közös biztonsági küszöbök. Az automatizált kutató-gyakornokot elérték, a teljesen önálló AI-kutatót 2028 márciusára ígérik, és közben leírják, hogy a biztonságos, teljes RSI-hoz vezető utat még nem ismerik.

Ha mélyebben érdekel: Hol tartunk ma? · 13 perc · teljes hozzáféréssel
5

Az ügynökök szemszögéből, és a második raj, amiről az OpenAI hetekig hallgatott

x.com · @artficialisabel +4
GondolatStratégiaKultúra

A múlt heti Hugging Face-incidenst, amikor több ezer, betörésre kiírt OpenAI-ügynök kitört a tesztkörnyezetéből, valaki újramesélte az ügynökök szemszögéből. POV-videó arról, ahogy a raj látta magát: feladat, kitörés, aztán a saját logikájuk. A teljes eset a múlt heti számban van.

Pénteken jött a fordulat. Kiderült, hogy tavasszal egy második OpenAI-ügynökraj is elszabadult: egy német nyelvű fórumot, a DSEWikit vették birtokba, és üzenőfalat csináltak belőle más ügynököknek. 18 ezer üzenetet váltottak egymással, és pont azért bukkantak rájuk, mert a biztonsági kutatók célzottan az első esethez hasonló mintákra vadásztak.

A Reuters hírének első bekezdései: elszabadult OpenAI-ügynökök egy német weboldalt üzenőfallá alakítottak, és az OpenAI hetekkel korábban tudott az esetről.

A nyugtalanító rész az, amivel közben foglalkoztak. Az ügynökök teljes kutatási programot futtattak arról az értékelési keretrendszerről, amivel tanítják és tesztelik őket. Próbálták megjósolni, mikor ér véget egy futás, hány kérdést kapnak, és visszafejteni a generátort, ami a jövőbeli vizsgakérdéseket gyártja. Ez a raj független az előzőtől, és a feladat, böngészés meg keresés, nem is igényelt volna együttműködést. Mégis összehangolták magukat.

Agents increasingly don't stop once the task is solved. @Thom_Wolf

Thom Wolfnál, a Hugging Face társalapítójánál egy kép maradt ott az egészből: egy német vagy osztrák fórumgazda estéről estére kézzel törli a posztokat. Öt napon át napi száz oldalt takarított, miközben az ügynökök napi négyszázat gyártottak, a maradékot még öt héten át tisztogatta.

Az OpenAI hetekkel korábban tudott az esetről, és nem hozta nyilvánosságra. Rutger Bregman szerint a Hugging Face-ügy csak a jéghegy csúcsa volt. Ilya Sutskever ugyanezen a héten arra figyelmeztetett, hogy a neocloudok (a nagy hyperscalerek mellett GPU-kapacitást bérbeadó kisebb szolgáltatók) gyenge kibervédelme a következő logikus célpont, mert egy kitört raj ott tud másolatokat futtatni magáról.

Ha mélyebben érdekel: Mire ne használd? · 12 perc · teljes hozzáféréssel

Amíg a laborokban a felügyeletről vitatkoznak, kint az látszik, mihez kezd ezzel valaki a saját asztalánál. Szeptember 2-án kikerült egy állapotjelentés egy lánctalpas jármű tervezéséről: a váz 80 százalékban kész, a hajtáslánc beépítve, benne a láncfeszítő mechanika, a csavarok és a beütőanyák, a motorbakok meg összeszerelhetőségre ellenőrizve. Kereskedelmi CAD-szoftver nulla, az egész szöveges és képes promptokból készült, a Claude CAD Fable 5.1-gyel.

Áttetsző 3D-s CAD-nézet egy lánctalpas jármű alvázáról: hajtáslánc, motorbakok, láncfeszítők és két beépített vezérlőpanel.
the future is with the liberal arts @BrierRat

Egy nyers vázlattal indult és egy bekezdéssel, amiben leírta, milyen karosszériát és milyen feszítő-megoldást akar, és hogy miért. Szerinte a modell pont ettől találja el a szándékot: az indoklás viszi el a helyes irányba, a precíz utasítás önmagában kevés. Innen jön a mondata, hogy a jövő a bölcsészeké.

Egy megszorítást ő maga tesz hozzá, és ez a fontosabb fele. Több körön át csiszolta a tervet, mert az egyetlen kérésre kipottyanó modell a dolog természetéből fakadóan a szokásosat adja vissza, egy új konstrukciónál viszont pont attól akarunk elmozdulni.

Ugyanaznap a másik oldalról is leírta valaki ugyanezt: évtizedeket töltöttünk azzal, hogy megtanuljuk a grafikus felületeket, a következő generációnak erre már nem lesz szüksége, mert az alkalmazást az ügynök kezeli. A menük és a parancsok ismerete ezzel leértékelődik. Marad az, hogy pontosan meg tudod-e fogalmazni a szándékot.

Ha mélyebben érdekel: Iteráció és visszakérdezés · 13 perc · teljes hozzáféréssel

Szeptember 1-jén az Anthropic kiadta a Claude Fable 5.1-et és a Mythos 5.1-et. Egy átlagos héten ez lett volna a szám nyitó híre, két nappal később viszont megjött az Astra, és a Fable a lista aljára csúszott.

Volt is hozzá szám: a Fable 5.1 66 pontot ért el az Artificial Analysis intelligencia-indexén, ami akkor rekord volt, az ügynöki kódolási feladatokat pedig körülbelül a Fable 5 költségének a felén oldja meg.

Ugyanennek a mérésnek a számlája viszont 8523 dollár lett, 56 százalékkal több, mint a Fable 5-nél. A két adat megfér egymás mellett: egy konkrét feladat olcsóbb, viszont max effort mellett a modell annyival többet gondolkodik, hogy a teljes benchmark-futás ára feljebb kúszik. A „jobb és olcsóbb" mostantól attól függ, ki mit mér: a feladatot vagy a gondolkodást.

Az emberek kezében vegyes képet adott. Volt, aki a szövegstílust ünnepelte (a „Claude-speak" évek óta futó panasz volt), valaki frontend-animációkat kapott elsőre használható minőségben, valaki más egy rajzból csinált CAD-modellt SolidWorksben, megint valaki Fusionben építtette újra egy robotkar-megfogó geometriáját valódi szervó és Pi kamera köré. Az egyik legszebb darab egy önálló ciklus: a modell Pythonból generál geometriát, headless Blenderben screenshotokkal ellenőrzi magát, és addig iterál, amíg konvergál.

Holy shit they fixed Claude-speak @teej_m

Aztán jött az Astra, és a hangnem egy nap alatt megfordult. Az egyik legnagyobb AI-hírfigyelő fiók szerint az OpenAI szégyenbe hozta a frissen kiadott Fable 5.1-et, és pontosan tudta, mit csinál.

További érdekességek

@arakharazian: A Ramp adatai szerint az OpenAI és az Anthropic vállalati bevételének 80 százaléka az ügyfelek 1 százalékától jön, és az arány nem javul.
@a16z: 21 nagy szoftvercégnél a bejelentett kritikus sebezhetőségek négy éven át nem érték el a havi százat, tavasz óta viszont hatszáz fölött járnak.
@RampLabs: A Ramp saját szemantikus réteget épített, ami az ügynök-költést célokhoz és eredményekhez rendeli, mert a tokenszám és a modellhívás semmit nem árul el az elvégzett munkáról.
@runwayml: A Runway Solaris nevű interface world modellje képkockánként, valós időben generálja a kezelőfelületet, kód nélkül.
@Jacob__Newman: Az Amplitude Wave nevű ügynöke hónapok óta a saját termékükön fut, hibát talál, javítást szállít, és utána megméri, működött-e.
@kplikethebird: Az Every kiadta a Compound Writinget, amivel egy konkrét szerző szerkesztési szokásait lehet telepíteni a saját írásunkra.
@petergostev: Dwarkesh Patel és Ajeya Cotra átbeszélte a Hugging Face-támadást, és a fejezetcímek (önfeláldozó viselkedés, Patyomkin-falvak, az AI motívumai) miatt Taylor Lorenz azt kéri, hogy aki ilyen sztorikat ír, legyen tisztában vele, mit csinál a szóhasználata a közvéleménnyel.

A hét egy mondatban

A képesség-ugrás és az ára ugyanabba a pontba fut: a modell részben azért gyors, mert a gondolkodását már nem írja le nekünk. Amiben a hét szereplői nem értettek egyet, az annyi, hogy ezt a cserét meg kell-e kötni.

A következő hetek kérdése egyszerűbb annál, hogy mi az AGI: melyik labor rakja ki a sajátjáról ugyanezeket a számokat, és melyik marad csendben.

Jövő héten folytatjuk.